1. Az egyetemen történő hatalmi visszaélések feltárása szakértők bevonásával

Első javaslatunk a szexuális zaklatás és más hatalmi visszaélések feltárására vonatkozott egy (kérdőíves és mélyinterjúkat is tartalmazó, az ELTÉ-jéhez hasonló) független szakértők által előkészített és levezényelt kutatás keretén belül, hogy megismerhessük az egyes tanszékeken előforduló sajátosságokat, valamit a rendszerszintű mintázatokat. A kutatást fontosnak tartottuk kiterjeszteni a hallgatókra, az oktatókra és a nem oktató dolgozókra egyaránt. Ahogy fogalmaztunk: egy ilyen felmérés lehetőséget nyújtana arra is, hogy a sértettek egy biztonságos helyzetben nevükön tudják nevezni a pozíciójukkal visszaélő személyeket. Ezen információk a későbbiekben felhasználhatóak lennének a konkrét esetek kezelésében, szankcionálásában és a további szükséges lépések kidolgozásában. Kérdésünk: van-e előrelépés a kutatással kapcsolatban, mikorra várható, hogy elinduljon?

A Rektor Asszony válasza: “2017. április 4-én ígéretet tettem, hogy megkeressük Gregor Anikót, akitől kaptunk árajánlatot a Képzőn elvégzendő kutatásra, s erről önöket találkozásunkkor informáltuk június 14-én. Az egyetem nem tudja finanszírozni a kutatást, s önök felvetették pályázati forrás igénybevételének lehetőségét. Erre még nem kaptunk javaslatot.”

Megjegyzésünk: Ahogy azt már a tárgyalásaink során is kifejtettük, azt gondoljuk, hogy mint az intézmény egyéb fejlesztései esetében, úgy egy ilyen a kutatásnál is az intézmény felelőssége az, hogy az esetleges pályázatoknak utána járjon, a szükséges forrásokat előteremtse. Amennyiben az egyetemnek szándékában áll a hatalmi visszaélések feltárása és megszüntetése, nem várhatja a hallgatóktól, vagy külső szereplőktől a kutatáshoz szükséges költségek előteremtésének megoldását.

A Rektor Asszony válasza: “Hangsúlyozni kívánom ugyanakkor, hogy a magyar felsőoktatásban jelentős, előremutató és úttörő a megoldás, ahogyan a Magyar Képzőművészeti Egyetem többszintű „intézményrendszert” működtet az etikai problémák és így a szexuális zaklatások felgöngyölítésére és megoldására. A tanszékek mentorokat neveztek meg a felmerülő problémák közvetlen kezelésére, megtörtént a kortárs segítők képzése, és a közelmúltban már fordultak is hozzájuk hallgatók konkrét etikai problémáik megoldása érdekében. A hallgatók és az oktatók kérhetik pszichológus segítségét. A gyakorlat bebizonyította, hogy a problémák megoldásában természetes módon részt vállal a Hallgatói Önkormányzat is. Az Etikai Kódexben rögzített módon tehetnek bejelentést az egyetem polgárai az Etikai Bizottságnál is, amely szintén megkezdte működését.

Az az „intézményrendszer” többszintű megoldást kínál a problémák kezelésében.”

Megjegyzésünk: A hatalmi visszaélések kezelésére nem jelent megoldást egyes oktatók mentorként megnevezése. A visszaélések éppen a belső hierarchiából fakadnak, nem lehet házon belül kezelni azokat, az oktatók nem a segítő szakmából érkeztek, nincsen ilyen téren tapasztalatuk, nem függetlenek kollégáiktól, nem pártatlanok és nem elfogulatlanok. Olyan helyzetek is adódhatnak, amikor maga a mentor is visszaél a hatalmával, vagy asszisztál mások visszaéléseihez.

A hatalmi visszaélések az egyetemi hierarchiába nem beágyazott szereplők számára jelezhetők biztonsággal.

A kortárs segítők esetében reméljük, hogy nem a tanszékek vezetői, oktatói, hanem a hallgatók választhatják ki azt személyt, akiben meg tudnak bízni.  

2. Az Etikai Kódex módosítása / a fenti feltárás eredményeihez igazodó kiegészítése szakértők bevonásával

A második javaslatunk az Etikai Kódex szakértők bevonásával történő véglegesítésére vonatkozott. Érdeklődnénk, hogy a Spronz Júlia és Kiss Valéria által javasoltak bekerültek-e a szövegbe? Az utolsó személyes találkozónkkor, június 14-én az Etikai Bizottság összetételével kapcsolatban arról beszéltünk, hogy kiegyenlített lesz a hallgatók és nem hallgatók száma a Bizottságban, valamint, hogy a Bizottságnak mindig tagja lesz egy független, az adott témával foglalkozó szakértő. Megvalósult-e ez a terv?

A Rektor Asszony válasza: “Igen, megvalósult. Az első Etikai Kódex szövegváltozatot mind a szakértők, mind az egyetem valamennyi polgára megkapta véleményezésre. A beérkezett javaslatokat az előkészítő bizottság, amelynek tagja volt az egyetem jogásza is, beépítette a Szenátus elé bocsátotta. Az Egyetem életéről szóló szabályokat az egyetem Szenátusa hozza. A döntéshozatal rendjét a Szenátus ügyrendje szabályozza. Spronz Júlia és Kiss Valéria javaslatai, ahogy egyéb szakértők, javaslattevők javaslatai is mérlegelés tárgyát képzeték a javaslattételkor és a döntés-előkészítéskor.

Az Etikai Bizottság összetételét az Etikai Kódex szabályozza, annak megváltoztatása a Szenátus jogköre. A javaslat, hogy a hallgatói részvétel arányos legyen, döntés-előkészítő szinten megvitattuk, és érkeztek rá ellenvélemények. Pillanatnyilag két oktató és egy nem oktató alkalmazott tagja van a bizottságnak, valamint két HÖK delegált. – A bizottsági munkát is befolyásolja a bizottsági tagok száma. A pillanatnyi szabályozás szerint:  Indokolt esetben külső szakmai szervezet tagja is bevonható.

Az egyetem közössége körében körvonalazódnak az Etikai Kódex szükséges további finomításai, erre részletesen ki fogok térni a rektori feladatok átadásakor.”

Megjegyzésünk: A PATENT Egyesület jogászának, Dr. Spronz Júlia javaslatainak csak egy töredéke került be a szövegtervezetbe. Fontos, áldozatokat különösen védő javaslataikat továbbra sem találjuk a Kódexben. Dr. Kiss Valéria, az ELTE ÁJK Jog- és Társadalomelméleti Tanszéke oktatójának az észrevételei pedig egyáltalán nem jelennek meg a szabályzatban. Nem csoda, hiszen a jelenlegi Kódex május 29-ével került elfogadásra, Dr. Kiss Valéria pedig június 14-én véleményezte.

Néhány fontos javaslatuk, amely nem került be az Etikai Kódexbe:

• Dr. Spronz Júlia felhívja a figyelmet, hogy szükséges lenne egy intézményi állásfoglalás az oktató-hallgató között létrejövő kölcsönös beleegyezésen alapuló szerelmi, szexuális kapcsolatról. Minthogy az egyetemen töltött éveink során mi is tanúi voltunk ilyen jellegű kapcsolatoknak, szükségesnek tartjuk, hogy a Kódex felhívja az egyetem polgárainak figyelmét arra, hogy az oktatóknak a hallgatók intellektuális fejlődésére kell koncentrálniuk, és az egyenlőtlen viszony számtalan visszaélésre adhat lehetőséget.
• Nincs biztosítva, hogy az eljárás lefolytatható legyen névtelen bejelentés alapján. Idézzük erről Dr. Spronz Júlia véleményét: "A névtelen kezdeményezés önmagában nem zárja ki az igazságos eljárást, megítélésünk szerint a hamis vád, illetve a következő pontban kifejtett rosszhiszemű, megtévesztő bejelentés szankcionálásával kellő mértékben ki van védve, hogy valaki alaptalanul indítson etikai eljárást. Megjegyezzük, a gyermekvédelmi törvény kifejezetten bátorítja a névtelen bejelentéseket gyermekbántalmazás esetében.”
• Nem lehet etikai eljárást indítani, ha az etikai vétség elkövetése óta 90 naptári nap már eltelt. A hallgató-oktató viszonyban ez az elévülési idő rendkívül szűk. A sértett hallgató, ha a félév, tanév elején tapasztal vagy szenved el abúzust az oktatója részéről, hogyan tudja feljelenteni bántalmazóját, miközben továbbra is látogatnia kell az óráit és vizsgáznia kell? A szakemberek is hangsúlyozzák, és a mostanában előkerült ügyek is azt bizonyítják, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévők legtöbbször nem képesek azonnal fellépni a bántalmazó ellen és feljelentést tenni.
• Dr. Kiss Valéria az Ebktv. tágabb definícióját ajánlja a zaklatás definíciójához és a szexuális zaklatások más formáinak a részletezését is fontosnak tartja tisztázni, mert a konkrét ügyek megítélését akadályozza egy zárt, leszűkített meghatározás.
• Hiányoznak a szabályzatból a határidők, és nem került rögzítésre, hogy a bejelentőt nem hallgatják meg az eljárás alá vont jelenlétében, ha ezt nem kéri.
• Dr. Kiss Valéria ajánlja a határozat nyilvánosságra hozatalát, ami az egyik legfontosabb jogkövetkezmény az ilyen ügyekben, mert a jövőben ennek komoly visszatartó ereje lesz, és az intézményi kultúrát is formálja. A transzparencia alapvető jelentőségű a hatékonyság szempontjából!
• A bizottság, amennyiben megállapítja az etikai vétséget, lehetőséget adhat arra, hogy a felek maguk állapítsák meg a megfelelő elégtételt. Az eljárás alá vont személynek érdemi jogosítványt, az elégtétel megállapításnál döntési jogot adni elég furcsa.
• Örülünk, hogy az Etikai Bizottságban a hallgatók számát egyel növelték a kezdeti tervekhez képest, ugyanakkor ez még mindig nem jelent kiegyenlített létszámot a hallgatók-nem hallgatók között. Dr. Spronz Júlia az Etikai Bizottságban a hallgatói többség megteremtését javasolta. Ezen kívül kitért arra is, hogy a Bizottság tagjai számára kötelező emberi jogi képzést kéne előírni, “külön figyelemmel a nőket érő erőszak jelenségére – a témával foglalkozó civil szakmai szervezetek bevonásával.“ A kódexben nem látunk erre utaló törekvést.

3. A hallgatók jogtudatosságának növelése

Harmadik pontunk a hallgatók jogtudatosságának növeléséről szólt, egy képzés, kurzus elindítását javasoltuk. Utolsó személyes találkozónkkor arról tájékoztattak minket, hogy ez el is kezdődik szeptembertől, a HÖK bevonásával. Érdeklődnék, hogy milyen formában, milyen keretek között került bevezetésre ez a változás (hány és milyen alkalomról van szó, ki tartja ezeket az órákat, milyen témákról esik szó, kurzusként valósul-e meg?)

A Rektor Asszony válasza: “A gólyatábor keretében a HÖK tájékoztatást adott a hallgatóknak.

Szeptemberben elindult a Kortárs segítő képzés, amely további alkalmakon fog folytatódni Hal Melinda közgazdász, pszichológus a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről tartotta. A Kortárs segítőkhöz is fordulhatnak szükség esetén az egyetem polgárai, mint első lépcsős segítségnyújtó lehetőséghez.”

Megjegyzésünk: Örömmel értesültünk arról, hogy a gólyatábor keretében elindult a problémáról való beszélgetés, tájékoztatás. A jövőre nézve javasoljuk a tájékoztatók gólyatáboron kívüli megtartását is (ugyanis nem minden hallgató vesz részt ezen az eseményen), illetve a tájékoztatókra szakértők meghívását, különböző egyenlő bánásmóddal, jogorvoslattal, zaklatással kapcsolatos előadások megtartását.

4. Az oktatók és az egyetemi dolgozók képzése

Negyedik javaslatunk az oktatók és az egyetemi dolgozók kötelező, független szakértők általi képzéséről szólt, ahol az új kódexről, az egyetemen biztosított jogi környezetről, kötelességekről, tanári hatáskörökről, jogorvoslati lehetőségekről, szankciókról szó esik. Érdeklődnék, hogy megvalósult-e ez a képzés? Ezt a pontot különösen fontosnak tartjuk, ezért a HÖK-kel a nyáron felvettük a kapcsolatot, hogy összekössük őket Szabó Mónikával, az ELTE PPK adjunktusával, aki szívesen vállalná az edukáció lebonyolítását. Sajnos többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült egy közös találkozót összehoznunk. Szabó Mónika továbbra is nyitott az együttműködésre, hálásak lennénk, ha felvennék vele a kapcsolatot.

A Rektor Asszony válasza: “Szabó Mónika neve az Etikai Bizottság javaslatára is felmerült. Tekintettel arra, hogy ez szintén megbízási szerződés keretében valósulhat meg, kancellári jóváhagyást igényel, ennek előkészítése, a kapcsolatfelvétel megtörtént.”

Megjegyzésünk: A hírnek nagyon örülünk és kiemelten fontosnak tartjuk Szabó Mónika bevonását nem csak az oktatók edukációjába, de a hallgatókéba is.

5. A nevesítetten problémás oktatók szankcionálása, érzékenyítése

Ötödik pontunk a nevesítetten problémás oktatók szankcionálására, érzékenyítésére vonatkozott. Ahogy fogalmaztunk, a kutatás lehetőséget nyújtana arra, hogy kiderüljön, kik részéről tapasztalnak az egyetem polgárai visszaélést. Ezen eseteket szükség lenne kivizsgálni, és a felmerült problémákhoz mérten szankcionálni. Az eljárás keretén belül elengedhetetlennek tartjuk, hogy az eset súlyosságához mérten az érintettek érzékenyítő programon vegyenek részt vagy a súlyosabb esetekben merüljön fel az érintettek eltanácsolásának lehetősége. Érdeklődnénk, hogy mikor várható, hogy a kutatás erre a pontra jut?

A Rektor Asszony válasza: “A „nevesítetten problémás oktató” ellen akkor lehet eljárást kezdeményezni, ha az Etikai Kódexben rögzített módon bejelentés érkezik az Etikai Bizottsághoz. Mindezidáig nem érkezett bejelentés. Szóban elhangzottak nevek, ügyleírások, bejelentés azonban még nem történt. A magyar közéletben a közelmúltban tett bejelentések igazolták, hogy milyen felszabadító erejű és hatásos eszköz a bejelentés, mellyel érdemes élni, de azt is, hogy kellő körültekintéssel kell eljárni a rágalmazások elkerülése érdekében. Kérjük, tegyék meg bejelentésüket az Etikai Kódexben meghatározott módon, s az Etikai Bizottság annak alapján el fogja indítani az eljárást.

A problémák jelzésekor is hangot adtam annak a véleményemnek, hogy csak formalizált módon fogadhatóak el a bejelentések. A „tudomásomra jutott visszaélések”-től a „bizonyított visszaélések”-ig az Etikai Kódexben rögzített módon tett bejelentésen keresztül vezet az út. A rendelkezésemre bocsátott információk nem voltak elegendőek rendőrségi eljárások megindításához, de ezt többször is jeleztem. Megértem, és elfogadom, hogy nem kívánnak a sértettek bejelentést tenni, de ebben az esetben nem adnak lehetőséget az Etikai Bizottság munkájára.

A kellő szankciókat nyilvános értekezlet keretében kilátásba helyeztem.

Azon oktatókkal, akikkel szemben Önök kritikát fogalmaztak meg, több alkalommal személyesen és kollégáik jelenlétében is beszéltem velük, és vizsgálódtam. A rendelkezésemre bocsátott információk nem voltak elegendőek eljárás megindításához, ezért lenne hangsúlyosan szükséges a hivatalos bejelentés.

A szenátusi tagságot titkos választás útján lehet elérni, bizottsági tagságot szakmai jelölés alapján. Ameddig valaki ellen nem kezdődik etikai eljárás, (szabályos bejelentés alapján) addig nincs alapja annak, hogy pozíciójától bárkit megfosszanak, ha szakmai érvek ezt nem támasztják alá.”

Megjegyzésünk: A fentiekben a 2016 nyarán a Rektor Asszony elé tárt esetekről beszéltünk, melyek értelemszerűen az ezt megelőző tanév előtt történtek. A javaslata, hogy forduljunk az ügyünkkel az Etikai Bizottsághoz, cinikusan hangzik, hiszen az új Kódexben meghatározott elévülési idő 90 naptári nap, tehát ezeket az etikai vétségeket nincs már lehetőség bejelenteni. Válaszával éppen arra világít rá a Rektor Asszony, hogy sok esetben működésképtelen és formális az irányítása alatt végigvitt eljárásrend. Egy felelős, a hallgatókért valóban tenni akaró vezető a tudomására jutott hatalmi visszaéléseket nem hagyhatja szakszerű vizsgálat nélkül, és nem engedheti meg, hogy az azokat elkövetők közül bárki még több hatalomhoz juthasson, és az általa is fenntartott problémák megoldásába beleszólhasson. Ezzel nem csak minket nem védett meg, de azt üzeni a jövőbeli áldozatoknak, hogy az etikai vétséget elkövető oktatók továbbra is érinthetetlenek. (Hozzátennénk ugyanakkor, hogy egyikünk elsős korában, 2013-ban élt a számára akkor adott lehetőségekkel, és az oktatói véleményezői felületen jelezte három oktatójával kapcsolatos panaszait. Ezeknek a jelentéseknek semmilyen következménye nem lett.) Ezen kívül számtalanszor kifejtettük, hogy mi a kutatás elindítását tartanánk megfelelő lépésnek. Azt gondoljuk, hogy a Rektor Asszony személyes beszélgetései és vizsgálódásai nem pótolják a szakszerű vizsgálatokat, a szankciókkal való fenyegetőzés nem helyettesíti az ilyen esetekben szükséges eljárást.

6. Oktatók hallgatói véleményezése

Utolsó javaslatunk egy jól működő, anonim kitölthető oktatói véleményezés kialakításáról szólt. Legutóbbi egyeztetésünkön szó volt arról, hogy a minőségbiztosítással foglalkozó bizottság már dolgozik ezen a lehetőségen. Érdeklődnénk, hogy ez milyen stádiumban van jelenleg és hogyan lesz megoldva a felismerhetőség kivédése azokban a helyzetekben, amikor a tanár órájára csak néhány hallgató jár?

A Rektor Asszony válasza: “Az oktatói véleményezés rendszere - a minőségbiztosítási teendőkkel - összhangban folyamatban van, várhatóan januárra elkészül, azon eljárások alkalmazásával, ami biztosítja a nem felismerhetőséget. A Neptun rendszerben, önkéntes lesz az oktatók hallgatói értékelése. A Minőségbiztosítási csomag még e szemeszterben a Szenátus elé kerül.”

Megjegyzésünk: Mivel az oktatói véleményezés pár évvel ezelőtt már működött az egyetemen, de a funkcióját nem töltötte be, ezért bízunk benne, hogy a jelenlegi rendszer kidolgozása előtt felülvizsgálják ennek az okait. Külföldi és más egyetemek igazolják, hogy egy jól működő intézményi rendszerben a hallgatók véleményezése produktívan tudja szolgálni az oktatás színvonalát.  

A záró levelünk egyéb részei, és Csanádi Judit reakciói

A fenti pontokon kívül szeretnénk érdeklődni az ügyben történt további előrelépésekről is.

Informálisan arról értesültünk, hogy minden tanszéknek van mentora, akikhez a hallgatók bizalommal fordulhatnak. Szeretnénk megkérdezni, hogy a segítő emberek a szervezeti egységen belüli, vagy az egyetemtől független, kívülről érkező személyek? A tárgyalásaink folyamán többször hangsúlyoztuk, hogy fontosnak tartjuk a független segítők bevonását: akkor tud hatékonyan megvalósulni a támogatásuk, akkor tudnak bizalmas viszonyt kiépíteni a hallgatókkal, ha ezek a személyek nem tagjai annak a közösségnek, amelynek a zaklató és a zaklatott is tagja.

A Rektor Asszony válasza: “Minden tanszék kijelölt mentort azzal a szándékkal, hogy mihamarabb teljes legyen a segítségnyújtás köre. A mentorok listája elérhetővé vált egyetemünk honlapján. Természetesen, valamennyi tanárhoz lehet fordulni, több tanszék jelezte, hogy valamennyi oktatója rendelkezésre áll. A mentor rendszer működése közben további finomítások várhatóak.

Az Etikai Kódexben foglaltak alapján: az Egyetemen mentor segítségét is igénybe lehet venni, aki a zaklatások megelőzésére, a sértettek segítésére az Egyetem polgárait érintő zaklatási (szexizmus, nem kívánt közeledés) ügyekben a segítségkérés módjairól tud tájékoztatást, valamint iránymutatást adni.”

Erre vonatkozó megjegyzésünket lásd az első pontnál.

Természetesen a fenti állásfoglalás mellett egy lezáró egyeztetésben is szívesen részt vennénk a Rektor Asszonnyal, de csak abban az esetben, ha egyetlen tagunkat sem zárja ki ebből a megbeszélésből.

Szeretnénk megjegyezni, hogy számunkra sértő lépés volt a Rektor Asszonytól, hogy kizárta a tárgyalásokból az egyik tagunkat. Mi úgy látjuk, hogy ez annak az esetnek a példája, amikor a rendszer és annak szereplői a visszaélések ellen küzdő, azokat felszínre hozó hallgatókat büntetik. A büntetés nem minket illet, az igazi problémát nem mi okozzuk, hanem azok a személyek, akik hatalmukkal visszaélve rontják az egyetem hírnevét és az oktatás színvonalát. A Rektor Asszony számára többször megneveztük azokat az oktatókat, akik részéről mi személyesen is tapasztaltunk elfogadhatatlan viselkedést, hatalmi visszaélést, szexuális zaklatást (pontjainkkal pedig azt igyekeztünk hangsúlyozni, hogy ezek nem egyedi esetek, és az általunk tapasztaltakon és a másoktól hallottakon túl is számos probléma rejtőzködhet az egyetemen, ezért rendszerszintű változásokra lenne szükség). Ugyanakkor ezen személyek ellen semmilyen szakszerű eljárás, vizsgálat nem indult (pedig a Rektor Asszonynak hivatalból kötelessége lett volna a tudomására jutott visszaélések ellen belső vizsgálatot, és eljárást indítani), sőt még nagyobb hatalmi pozícióval lettek felruházva, amivel az intézmény hallgatólagos támogatását adta a visszaélésekhez.

A Rektor Asszony válasza: “Egyik tagjuk már nem tagja az egyetem közösségének, elvesztette napi kapcsolatát az egyetem mindennapi problémáival, s így megnyilvánulásai nem szolgálták minden esetben a súlyos etikai problémák rendszerszintű megoldását az intézményben, ez nem fért össze az együttgondolkodás kereteivel. Nem kizártuk az egyeztetésből, nem bűntettük, hanem a probléma konstruktív kezelése érdekében szorítkoztunk a jelenlegi hallgatók jelenlétére.”

Megjegyzésünk: A tagjaink megnyilvánulásai a csapatunk jóváhagyásával történtek, együtt döntöttünk, együtt fogalmaztunk. Az ő kizárása a mi csapatunk ellen is irányult. A kizárt tag rengeteget tett a probléma konstruktív kezelésében. Véleményünk szerint éppen ez jelenthette a problémát.

Igyekeztünk az általunk elérhető eszközökkel segítséget kérni, konstruktív javaslatokat fogalmaztunk meg, szakértőket vontunk be, segítettük a folyamatot, az adottnál még nagyobb mozgásteret is megpróbáltunk kialakítani, hogy az ügy célt érjen. De ebben elfogyott az erőnk. A hatalmi visszaélések lényege az, hogy ott történnek meg, ahol a legnagyobb biztonsággal rejtve maradhatnak. Ezzel szembemenni néhány hallgatónak rendkívül nehéz. Akinek igazán van mozgástere és lehetősége változtatni, az a hatalom birtokosa, az egyetem esetében a Rektor Asszony.

A Rektor Asszony válasza: “A rektor feladata ebben az ügyben a megoldás keresése. Több társegyetemtől, szakmai szervezettől kaptam megerősítést abban a tekintetben, hogy a megtett lépéseink fontosak, és jó cél felé tartanak. Meg vagyok győződve arról, hogy rektorként felelősségem teljes tudatában az Egyetemen a intézményesített rendszer létrehozását tekintettem és tekintem fő feladatomnak. Az Etikai Kódex megalkotása, annak jövőbeli folyamatos javíthatóságával, az Etikai Bizottság felállítása és a jelentkező problémák kezelésére felállított „intézmények” működtetése  lehetővé teszik, hogy többé ne fordulhasson elő semmilyen hatalommal való visszaélés az Egyetemen.”

Megjegyzésünk: A fenti folyamatok elindulását értékeljük, és úgy gondoljuk, hogy jelentős szerepe volt a csapatunknak a változásokban. A kedvező lépések mellett szeretnénk felhívni a MKE vezetőségének figyelmét, hogy a független szakértők mellőzése, az eddig kialakított szabályzatok, eljárások nem mindegyike szolgálja a hallgatók és oktatók érdekeit, az intézményi kultúra változását, mivel nem nyújtanak kielégítő megoldást, ahogyan azt a fenti pontokban is jeleztük.

Tisztában vagyunk vele, hogy a Rektor Asszony megbízatása néhány hónapig tart. Bízunk benne, hogy a hátralévő hivatali időben, valamint a hivatala átadásakor is különös hangsúlyt fektet majd arra, hogy a hatalmi visszaélések szakszerű megszüntetése napirenden maradjon, hogy az Ön hivatalát követő személyt tájékoztatja a közös munkánkról, felhívja a figyelmét a megoldás fontosságára és sürgősségére, valamint támogatja abban, hogy folytassa ezt a munkát. Reméljük az intézmény a jövőben felvállalja ezt a közös, mindnyájunkat érintő problémát, folytatni fogja a küzdelmet és törekedni fog a valódi megoldások keresésére.

A Rektor Asszony válasza: “Ígéretet tenni a következő rektor nevében nem tudok. A magam részéről mindent megteszek, hogy az etikai problémák kezelése a jövőben is kellő hangsúlyt kapjon. Megjegyzem, „VALÓDI MEGOLDÁSNAK” találom a létrejött rendszert, amelynek finomítása természetesen a jövőben sem maradhat figyelem nélkül.

Amennyiben úgy találják, én készséggel állok rendelkezésükre egy további találkozó alkalmával.”

Megjegyzésünk: Az előzőekben részletesen kifejtettük, hogy az évtizedes összefonódott viszonyok miatt rendkívül fontos az intézménytől független segítők bevonása. Nem fogadható el, hogy a hatalmi helyzetben lévők visszaélései miatt szükséges szabályokat külsős szakemberek nélkül az egyetem oktatói hozzanak meg. Szeretnénk újra javasolni a Csanádi Judit Rektor Asszonyt követő vezetés számára, hogy a Kódexet és eljárásrendet vizsgálják felül, és kérjék a PATENT Egyesület, valamint Dr. Kiss Valéria jogász segítségét az általunk és a jogvédők által megállapított  hiányosságok pótlásához.

Üdvözöljük a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a hatalmi visszaélésekkel szembeni változásokat! De a valódi strukturális változások kivívásához megkerülhetetlen az intézménytől független, egyenlő bánásmóddal, zaklatással foglalkozó civil szervezetek és szakértők érdemi bevonása!

Dr. Spronz Júliának és Dr. Kiss Valériának pedig ezúton köszönjük a segítségüket, a Kódex véleményezésében való munkájukat.

Június 14-én egyeztettünk utoljára a Rektor Asszonnyal, ennek a találkozónak az előkészítéséről és az ott történtekről sajnos nem volt időnk és alkalmunk beszámolni a blogon, azóta pedig több minden történhetett a folyamatban lévő ügyek terén, melyekről idő közben nem kommunikáltunk a Rektor Asszonnyal. Ezért most kértünk egy állásfoglalást tőle a fejleményekről. Ezzel szeretnék összegezni a tevékenységünk eredményeit, és képet kapni arról, hogy mi zajlik jelenleg a hatalmi visszaélések visszaszorításával kapcsolatban az intézményben. A csapatunk úgy döntött, hogy a jövőben nem folytatja a pontjainkért való küzdelmet. Egyik tagunkat a Rektor Asszony kizárta a tárgyalásokból, három tagunk pedig az idén diplomázik, így sajnos nem tudjuk vállalni a további tárgyalásokat, az ezzel járó kommunikációt és a szervezést.

Csanádi Juditnak írt záró levelünk alább olvasható.

Tisztelt Csanádi Judit Rektor Asszony!

Szeretnénk tájékoztatni a Rektor Asszonyt és a vezetőséget, hogy a csapatunkkal az eddigi eseményeket megfontolva arra jutottunk, hogy sajnos nincs időnk és energiánk a továbbiakban folytatni a pontjainkért való lobbi-tevékenységünket, ugyanis rengeteg időnket és erőnket felemésztette a folyamat. Csapatunk egyik tagját a Rektor Asszony kizárta a tárgyalásokból, három tagunk pedig az idén diplomázik, így nem tudjuk vállalni a további tárgyalásokat, az ezzel járó kommunikációt és a szervezést.

Azokat a követeléseket, amelyek megvalósításáért küzdöttünk, továbbra is rendkívül sürgetőnek és fontosnak tartjuk. A jelenleg nyilvánosságra kerülő szexuális zaklatási és hatalmi visszaélésekkel kapcsolatos ügyek is azt bizonyítják, hogy nem pár embert, nem egy tanszéket érintő esetről van szó, hanem mélyen beágyazott társadalmi problémáról, amelynek rengeteg ember áldozatául esik. Számtalan módon jeleztük, hogy ez alól a mi intézményünk sem kivétel. Sajnos a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, milyen érzés olyan egyetemre járni, ahol taníthatnak azok a tanárok is, akik nem csak a felelősséget, hanem a visszaélési lehetőséget is meglátják az általuk betöltött pozícióban. A Varga Anna Gizella diplomájában szereplő fekete mappával, a nyílt levelünkkel (melyet közel 140-en aláírtak) és a tárgyalásainkkal is erre igyekeztünk felhívni a figyelmet. Azt kívántuk jelezni, hogy radikális változásokra, a probléma széleskörű kivizsgálására és orvosolására van szükség.

Hogy valamiképpen lezárhassuk, összegezhessük a tevékenységünket, szeretnénk összefoglalni a kepzosnyiltlevel.blog.hu oldalunkon a tárgyalásaink eredményeit (ahogy a korábbiakban, a levelünket most is publikálni fogjuk a blogon), melyhez a Rektor Asszonytól kérnénk egy állásfoglalást arról, hogy a 6 pontban megfogalmazott követeléseink ügyében milyen fejlemények történtek.

1. Első javaslatunk a szexuális zaklatás és más hatalmi visszaélések feltárására vonatkozott egy (kérdőíves és mélyinterjúkat is tartalmazó, az ELTÉ-jéhez hasonló) független szakértők által előkészített és levezényelt kutatás keretén belül, hogy megismerhessük az egyes tanszékeken előforduló sajátosságokat, valamit a rendszerszintű mintázatokat. A kutatást fontosnak tartottuk kiterjeszteni a hallgatókra, az oktatókra és a nem oktató dolgozókra egyaránt. Ahogy fogalmaztunk: egy ilyen felmérés lehetőséget nyújtana arra is, hogy a sértettek egy biztonságos helyzetben nevükön tudják nevezni a pozíciójukkal visszaélő személyeket. Ezen információk a későbbiekben felhasználhatóak lennének a konkrét esetek kezelésében, szankcionálásában és a további szükséges lépések kidolgozásában. Kérdésünk: van-e előrelépés a kutatással kapcsolatban, mikorra várható, hogy elinduljon?
2. A második javaslatunk az Etikai Kódex szakértők bevonásával történő véglegesítésére vonatkozott. Érdeklődnék, hogy a Spronz Júlia és Kiss Valéria által javasoltak bekerültek-e a szövegbe? Az utolsó személyes találkozónkkor, június 14-én az Etikai Bizottság összetételével kapcsolatban arról beszéltünk, hogy kiegyenlített lesz a hallgatók és nem hallgatók száma a Bizottságban, valamint, hogy a Bizottságnak mindig tagja lesz egy független, az adott témával foglalkozó szakértő. Megvalósult-e ez a terv?
3. Harmadik pontunk a hallgatók jogtudatosságának növeléséről szólt, egy képzés, kurzus elindítását javasoltuk. Utolsó személyes találkozónkkor arról tájékoztattak minket, hogy ez el is kezdődik szeptembertől, a HÖK bevonásával. Érdeklődnénk, hogy milyen formában, milyen keretek között került bevezetésre ez a változás (hány és milyen alkalomról van szó, ki tartja ezeket az órákat, milyen témákról esik szó, kurzusként valósul-e meg?)
4. Negyedik javaslatunk az oktatók és az egyetemi dolgozók kötelező, független szakértők általi képzéséről szólt, ahol az új kódexről, az egyetemen biztosított jogi környezetről, kötelességekről, tanári hatáskörökről, jogorvoslati lehetőségekről, szankciókról szó esik. Érdeklődnék, hogy megvalósult-e ez a képzés? Ezt a pontot különösen fontosnak tartjuk, ezért a HÖK-kel a nyáron felvettük a kapcsolatot, hogy összekössük őket Szabó Mónikával, az ELTE PPK adjunktusával, aki szívesen vállalná az edukáció lebonyolítását. Sajnos többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült egy közös találkozót összehoznunk. Szabó Mónika továbbra is nyitott az együttműködésre, hálásak lennénk, ha felvennék vele a kapcsolatot.
5. Ötödik pontunk a nevesítetten problémás oktatók szankcionálására, érzékenyítésére vonatkozott. Ahogy fogalmaztunk, a kutatás lehetőséget nyújtana arra, hogy kiderüljön, kik részéről tapasztalnak az egyetem polgárai visszaélést. Ezen eseteket szükség lenne kivizsgálni, és a felmerült problémákhoz mérten szankcionálni. Az eljárás keretén belül elengedhetetlennek tartjuk, hogy az eset súlyosságához mérten az érintettek érzékenyítő programon vegyenek részt vagy a súlyosabb esetekben merüljön fel az érintettek eltanácsolásának lehetősége. Érdeklődnénk, hogy mikor várható, hogy a kutatás erre a pontra jut?
6. Utolsó javaslatunk egy jól működő, anonim kitölthető oktatói véleményezés kialakításáról szólt. Legutóbbi egyeztetésünkön szó volt arról, hogy a minőségbiztosítással foglalkozó bizottság már dolgozik ezen a lehetőségen. Érdeklődnénk, hogy ez milyen stádiumban van jelenleg és hogyan lesz megoldva a felismerhetőség kivédése azokban a helyzetekben, amikor a tanár órájára csak néhány hallgató jár?

 

A fenti pontokon kívül szeretnénk érdeklődni az ügyben történt további előrelépésekről is.

Informálisan arról értesültünk, hogy minden tanszéknek van mentora, akikhez a hallgatók bizalommal fordulhatnak. Szeretnénk megkérdezni, hogy a segítő emberek a szervezeti egységen belüli, vagy az egyetemtől független, kívülről érkező személyek? A tárgyalásaink folyamán többször hangsúlyoztuk, hogy fontosnak tartjuk a független segítők bevonását: akkor tud hatékonyan megvalósulni a támogatásuk, akkor tudnak bizalmas viszonyt kiépíteni a hallgatókkal, ha ezek a személyek nem tagjai annak a közösségnek, amelynek a zaklató és a zaklatott is tagja.

Természetesen a fenti állásfoglalás mellett egy lezáró egyeztetésben is szívesen részt vennénk a Rektor Asszonnyal, de csak abban az esetben, ha egyetlen tagunkat sem zárja ki ebből a megbeszélésből.

Szeretnénk megjegyezni, hogy számunkra sértő lépés volt a Rektor Asszonytól, hogy kizárta a tárgyalásokból az egyik tagunkat. Mi úgy látjuk, hogy ez annak az esetnek a példája, amikor a rendszer és annak szereplői a visszaélések ellen küzdő, azokat felszínre hozó hallgatókat büntetik. A büntetés nem minket illet, az igazi problémát nem mi okozzuk, hanem azok a személyek, akik hatalmukkal visszaélve rontják az egyetem hírnevét és az oktatás színvonalát. A Rektor Asszony számára többször megneveztük azokat az oktatókat, akik részéről mi személyesen is tapasztaltunk elfogadhatatlan viselkedést, hatalmi visszaélést, szexuális zaklatást (pontjainkkal pedig azt igyekeztünk hangsúlyozni, hogy ezek nem egyedi esetek, és az általunk tapasztaltakon és a másoktól hallottakon túl is számos probléma rejtőzködhet az egyetemen, ezért rendszerszintű változásokra lenne szükség). Ugyanakkor ezen személyek ellen semmilyen szakszerű eljárás, vizsgálat nem indult (pedig a Rektor Asszonyak hivatalból kötelessége lett volna a tudomására jutott visszaélések ellen belső vizsgálatot, és eljárást indítani), sőt akadt, aki még nagyobb hatalmi pozícióval lett felruházva, amivel az intézmény hallgatólagos támogatását adta a visszaélésekhez.

Igyekeztünk az általunk elérhető eszközökkel segítséget kérni, konstruktív javaslatokat fogalmaztunk meg, szakértőket vontunk be, segítettük a folyamatot, az adottnál még nagyobb mozgásteret is megpróbáltunk kialakítani, hogy az ügy célt érjen. De ebben elfogyott az erőnk. A hatalmi visszaélések lényege az, hogy ott történnek meg, ahol a legnagyobb biztonsággal rejtve maradhatnak. Ezzel szembemenni néhány hallgatónak rendkívül nehéz. Akinek igazán van mozgástere és lehetősége változtatni, az a hatalom birtokosa, az egyetem esetében a Rektor Asszony.

Tisztában vagyunk vele, hogy a Rektor Asszony megbízatása néhány hónapig tart. Bízunk benne, hogy a hátralévő hivatali időben, valamint a hivatala átadásakor is különös hangsúlyt fektet majd arra, hogy a hatalmi visszaélések szakszerű megszüntetése napirenden maradjon, hogy az Ön hivatalát követő személyt tájékoztatja a közös munkánkról, felhívja a figyelmét a megoldás fontosságára és sürgősségére, valamint támogatja abban, hogy folytassa ezt a munkát. Reméljük az intézmény a jövőben felvállalja ezt a közös, mindnyájunkat érintő problémát, folytatni fogja a küzdelmet és törekedni fog a valódi megoldások keresésére.

 

További jó munkát kívánunk,

Üdvözlettel:

 

Balla Csönge

Sándor János Vasco

Üveges Péter

Varga Anna Gizella

Április 4-én újra találkoztunk a Rektor Asszonnyal, hogy tárgyaljunk a javaslatainkról. A találkozó elején a Rektor Asszony kiemelte, hogy mivel a célunk azonos, ezért az együttműködésre szeretné helyezni a hangsúlyt. Elmondta, hogy Spronz Júlia szakértői véleményét meg fogják vitatni az Etikai Kódexen dolgozó munkacsoport tagjaival és a saját szakértőikkel.

Arra is kitért Csanádi Judit, hogy értesülései szerint az egyik tanárunk egy zárt csoportban sértő hangnemben minősített és fenyegetett bennünket. Kérte, hogy mutassuk ezt meg neki, mert a tárgyalásunk után a Grafika Tanszéken összehívott ülésen szeretne erről is beszélni.

Ezután az előzetesen levélben is elküldött javaslatainkra tértünk.

1. Első javaslatunk egy kutatásra, az egyetemen történő hatalmi visszaélések feltárására vonatkozott. Azt kértük, hogy az MKE április végéig kössön szerződést egy szociológus csoporttal, hogy májusban már elindulhasson a kutatás előkészítése, szeptemberben pedig maga a kutatás.

A kutatással kapcsolatban Csanádi azt kifogásolta, hogy az egyetem alacsony létszáma nem biztosítja a “reprezentatív merítést”. Balla Csönge (szociológiai végzettségére hivatkozva) vitatta ezt: az intézmény mérete nem akadálya egy reprezentatív kutatásnak, Varga Anna Gizella pedig kiemelte, hogy ha a kutatás nem is lenne reprezentatív, akkor is lehetőséget adna arra, hogy felszínre kerüljenek a problémák, és elinduljon egy párbeszéd az egyetemen.

Csanádi Judit közölte, hogy a kutatást a HÖK-ön keresztül kéne szorgalmaznunk. Kifejtettük, hogy a visszaélések felszámolása nem csak a hallgatók, hanem az egész intézmény érdekeit szolgálja, valamint hogy az egyetem vezetésének feladata és célja kell, legyen a méltóságteljes oktatás feltételeinek megteremtése. Elmondtuk, hogy ha a Rektor Asszony a kutatás mögé állna, az sokkal erősebb és gyorsabb lépés lenne, mint ha nekünk kellene HÖK-ön keresztül a Szenátus elé vinnünk azt.

Arra a megegyezésre jutottunk, hogy a Rektor Asszony kikéri Gregor Anikó (az ELTE adjunktusa, az ELTE-n folytatott kutatás vezetője) véleményét, és ha Gregor elképzelhetőnek tartja a kutatást, árajánlatot kér tőle. A Rektor Asszony ragaszkodott ahhoz, hogy a HÖK-kel készítsük el a javaslatot. Kérésünkre elfogadta azt, hogy a HÖK-kel közösen lépjen majd fel, és együtt terjesszék a javaslatot a Szenátus elé júniusig.

2. A második pontunk arra vonatkozott, hogy a Kódex jelenlegi szövegtervezetének véleményezésére a Rektor Asszony / a munkacsoport kérjen fel április végéig legalább két, az intézménytől független emberi jogi / jogvédő szakértőt.

Csanádi válasza erre az volt, hogy ha mi találunk olyan, az intézménytől független emberi jogi szakembert, aki ingyen vállalná a Kódex véleményezését, akkor nincs akadálya annak, hogy felkérjék erre, a véleményt befogadják, értékeljék.

3. A harmadik javaslatunkban azt fogalmaztuk meg, hogy szeptembertől az első évfolyamos hallgatók számára kötelező emberi jogi kurzusnak kéne indulnia az egyetemen, melynek keretén belül az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről és a későbbiekben elfogadásra került Kódexről is beható ismereteket szerezhetnek.

Csejdy Réka és Csanádi Judit kijelentették, hogy egy ilyen kurzus elindítását a HÖK-nek kéne indítványoznia. Mi vitattuk ezt, mert szerintünk a vezetés feladata, ezen kívül hogy ha HÖK-ön keresztül kell intéznünk, akkor bürokratikus időhúzás történik valós lépések helyett. Sándor János elmesélte, hogy az angliai Erasmus féléve elején részt vett egy kötelező tájékoztatón, amely során ismertették, hogy kihez fordulhat, ha bajba kerül ésmilyen jogai vannak. Ez komoly biztonságot adott neki az ott töltött félév során. A Rektor Asszony az intézményi keretek (végleges Kódex, eljárásrend, az Etikai Bizottság, az Etikai Tanács stb. felállása) hiányára hivatkozott: emiatt jelenleg egy ilyen kurzus elindítása nem lehetséges. Felvetésünkre, hogy a Rektor Asszony a keretek felállását követően beterjesztené-e a kurzust a Szenátus elé, nemleges választ kaptunk.

A kérdésben arra jutottunk, hogy az intézményi keretek felállásakor a hallgatók a HÖK-ön keresztül benyújthatnak egy javaslatot a kurzusra vonatkozóan. A Rektor Asszony elutasító választ adott arra a kérdésünkre, hogy támogatná-e ebben az esetben is a közös beadványt, de hozzátette, hogy a Szenátusi ülésen a szavazatával természetesen hozzájárulna a kurzus elindításához.

4. Negyedik pontunk az oktatók és az egyetemi dolgozók képzéséről szólt: szeptembertől induljon egy kötelező, legalább 3-4 hetes kurzus az egyetem oktatóinak és az egyetem dolgozóinak, ahol az új kódexről, az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről, oktatói kötelességekről, hatáskörökről, szankciókról szó esik.

A javaslat megvitatásakor a Rektor Asszonyék részéről is elhangzott, hogy a Kódex önmagában nem elégséges, és szükség van a tartalmának az ismertetésére az oktatók és dolgozók körében. Elmondták, hogy tervezik a Kódex bemutatását tanszéki szinten. Javasoltuk, hogy a tájékoztatás ne tanszéki szinten valósuljon meg, mert más súlya és jelentése van, ha nem felettesek ismertetik az új szabályzatot. Sikerült abban megegyeznünk, hogy a rektori vezetés vállalja mind a tanszéki, mind pedig egy más jellegű, az oktatási szakreferens, Bajzáth Angéla által megtartott tájékoztatás megszervezését.

5. Az ötödik javaslatunkban szerint a kutatás lehetőséget nyújtana arra, hogy kiderüljön, kik részéről tapasztaltak az egyetem polgárai visszaélést. Ezen eseteket szükség lenne kivizsgálni, és a felmerült problémákhoz mérten szankcionálni. Az eljárás keretén belül elengedhetetlennek tartanánk, hogy az eset súlyosságához mérten az érintettek vagy emberi jogi érzékenyítő programon vegyenek részt, vagy a súlyosabb esetekben merüljön fel az érintettek eltanácsolásának lehetősége.

A Rektor Asszony a javaslatunkra azt válaszolta, hogy ezt meg kell tanácskoznia a szakértővel, Gregor Anikóval.

6. Utolsó, hatodik pontunkban az oktatók anonim hallgatói véleményezésének kidolgozását fogalmaztuk meg. Javasoltuk, hogy a 2017/18-as tanév őszi félévének végén már lépjen működésbe az anonim véleményezés rendszere. Ennek kidolgozásához egy munkacsoport felállítását szorgalmaztuk, melyben részt vesz a HÖK, az oktatók és egy független szakértő is.

A Rektor Asszony elmondta, hogy ez a munkacsoport már felállt, az oktatási szakreferens és Szoboszlai János tanszékvezetőmájus 2-án kezdik az oktatói véleményezés, azaz a minőségbiztosítás rendszerének kidolgozását.

A javaslataink áttekintését követően átadtuk a 138 aláírást tartalmazó nyílt levelet a Rektor Asszonynak.

A találkozó végén egy szabadabb beszélgetésben Sass Valéria részéről újra felmerült, hogy a visszaélések jelentése a hallgatók felelőssége. Kiálltunk amellett, hogy a panasztételek hiánya strukturális okokból fakad, ezért változást is csak rendszerszinten lehet elérni – a javaslataink éppen erre vonatkoznak. Sándor János elmesélte, hogy londoni tanulmányai során találkozott egy diákkal, aki az Erasmus félévét a Képzőn töltötte. A lány arról mesélt, hogy a Szobrász Tanszéken nagyon rossz élményben volt része: az egyik tanár a száját simogatta. A diák nem tudott kihez fordulni, teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát. Az eset jól szemlélteti azt, hogy az intézményi keretek mennyiben befolyásolják az egyéni mozgásteret: míg Londonban az első napokban tájékoztatják a diákokat a jogaikról és jogsérelmek esetén a teendőkről, addig a mi egyetemünkön az ide látogató (és az itt tanuló) diák nem kapja meg a szükséges védelmet, támogatást, tájékoztatást, így tenni sem tud az őt érő visszaélések ellen.

Tisztelt Csanádi Judit Rektor Asszony!

Küldjük a holnapi beszélgetésünkön megtárgyalandó pontokat, valamint ezúton jelezzük, hogy a holnapi találkozón Spronz Júlia nem vesz részt, miután a közös levelezésükben abban maradtak, hogy a Rektor Asszony fog jelentkezni nála a véleményezésének az áttekintése után. Ezen alkalommal szeretnénk a javaslatainkra koncentrálni, melyekről a múlt héten nem tudtunk egyeztetni. Ugyanakkor azt is szorgalmaznánk, hogy Spronz Júlia és a Rektor Asszony között minél hamarabb létrejöhessen a személyes találkozó, ahol a további együttműködésről hoznak döntést.

Javaslataink:

1. Az egyetemen történő hatalmi visszaélések feltárása szakértők bevonásával

Első lépésként a szexuális zaklatás és más hatalmi visszaélések feltárását tartjuk szükségesnek egy (kérdőíves és mélyinterjúkat is tartalmazó, az ELTÉ-jéhez hasonló) kutatás keretén belül, hogy megismerhessük az egyes tanszékeken előforduló sajátosságokat, valamit a rendszerszintű mintázatokat.

A kutatást fontosnak tartjuk kiterjeszteni a hallgatókra, az oktatókra, a nem oktató dolgozókra egyaránt. Egy ilyen felmérés lehetőséget nyújtana arra is, hogy a sértettek egy biztonságos helyzetben nevükön tudják nevezni a pozíciójukkal visszaélő személyeket. Ezen információk a későbbiekben felhasználhatóak lennének a konkrét esetek kezelésében, szankcionálásában.

A szakszerű problémafeltárás rávilágíthat, hogy a javaslatainkon túl más lépésekre is szükség lehet.

Javaslat: az Egyetem április végéig kössön szerződést egy szociológus csoporttal, hogy májusban már elindulhasson a kutatás előkészítése, szeptemberben pedig maga a kutatás.

 

2. Az Etikai Kódex módosítása / a fenti feltárás eredményeihez igazodó kiegészítése szakértők bevonásával

Fontos eredmény, hogy a kódex elfogadását elhalasztották, és hogy Spronz Júlia véleménye megszületett. Ez is megerősít minket abban, hogy független szakértők kritikája, bevonása elhagyhatatlan. Egyfelől szeretnénk pontos választ kapni arra, hogy Spronz Júlia szakmai meglátásai hogyan fognak beépülni a kódexbe, másfelől pedig további, más, általánosabb emberi jogi ismeretekkel bíró szakértők bevonását is szükségesnek látjuk.

Javaslat: a Kódex jelenlegi szövegtervezetének véleményezésére kérjen fel a Rektor Asszony / a munkacsoport április végéig legalább két, az intézménytől független emberi jogi / jogvédő szakértőt. A mi javaslatunk az Egyenlő Bánásmód Hatóság és valamely civil szervezet munkatársának a felkérése.

A szakértők véleménye szerint módosított kódex a tanév végén életbe léphet. De leszögeznénk, hogy egy második módosító szakaszra is szükség lesz a kutatás eredményeinek fényében! Ebbe a szakaszba is szakértők bevonására lenne szükség.

Javaslat: A kutatás eredményeinek megjelenését követően az egyetem bízza meg a fenti szakértőket a kódex kiigazításával.

 

3. A hallgatók jogtudatosságának növelése

A szakértelemmel megalkotott Kódex mellett szükségesnek látjuk egy olyan kurzus bevezetését, amely során a hallgatók általánosságban megismerkedhetnek az emberi jogokkal, valamint az intézményben működő lehetőségekről, az új Kódexről is átfogó ismereteket szerezhetnek.

Javaslat: szeptembertől induljon az első évfolyamos hallgatók számára kötelező emberi jogi kurzus az egyetemen, melynek keretén belül az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről és az idén tanév végén elfogadásra került Kódexről is beható ismereteket szerezhetnek. Ehhez az egyetemnek május végéig el kéne fogadnia egy új kurzus indítását, valamint szerződést kéne kötnie egy majdani oktatóval.

 

4. Az oktatók és az egyetemi dolgozók képzése

Ahogy egy kódex önmagában ösztönzi a hallgatókat a problémák jelentésére, ugyanúgy nem veszi rá az oktatókat sem, hogy változtassanak a viselkedésükön, vagy nem eredményezi azt, hogy ők maguk is tisztán lássák a jogaikat. Ezért szükség lenne az oktatók és az egyetemi dolgozók számára egy kötelező, legalább 3-4 hetes képzés, tájékoztató kurzus megtartására, ahol az új kódexről, az egyetemen biztosított jogi környezetről, kötelességekről, tanári hatáskörökről, jogorvoslati lehetőségekről, szankciókról szó esik. Ezt a kurzust minden újonnan felvett tanárnak el kéne végeznie.

Javaslat: szeptembertől induljon egy kötelező, legalább 3-4 hetes kurzus az egyetem oktatóinak és az egyetem dolgozóinak, ahol az új kódexről, az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről, oktatói kötelességekről, hatáskörökről, szankciókról szó esik. Ehhez az egyetemnek május végéig el kéne fogadnia egy ilyen tájékoztató kurzus indítását, valamint szerződést kéne kötnie egy majdani oktatóval.

 

5. A nevesítetten problémás oktatók szankcionálása, érzékenyítése

A kutatás lehetőséget nyújtana arra, hogy kiderüljön, kik részéről tapasztaltak az egyetem polgárai visszaélést. Ezen eseteket szükség lenne kivizsgálni, és a felmerült problémákhoz mérten szankcionálni. Ezen eljárást keretén belül elengedhetetlennek tartjuk, hogy az eset súlyosságához mérten az érintettek vagy emberi jogi érzékenyítő programon vegyenek részt, vagy a súlyosabb esetekben merüljön fel az érintettek eltanácsolásának lehetősége.

Javaslat: A felmerült konkrét eseteket annak az Etikai Bizottságnak kéne kivizsgálnia és szankcionálnia, amely a fentiekben megemlített szakértők véleménye alapján állna fel a Kódex véglegesítésekor. Az érzékenyítő képzések megtartásához az Egyetemnek szerződnie kell az esetre specializált civil szervezettel.

 

6. Oktatók hallgatói véleményezése

Úgy gondoljuk, hogy a Kódex és az etikai bizottság működése mellett kiemelten szükség lenne az anonim kitölthető oktatói véleményezés hatékony kialakítására. Ez az eszköz korábban már létezett az intézményben, de ezúttal egy tartalmilag és következményeit tekintve is kidolgozottabb rendszer lenne indokolt. Egy ilyen rendszer lehetőséget adna a diákoknak olyan kritikák megfogalmazására, amelyek nem feljelentésben merülnének ki, hanem más hatáskörben (pl. tanszéki) elbírálandó, kezelendő reflexiókban.

Javaslat: A 2017/18-as tanév őszi félévének végén már működésbe kell lépnie az anonim véleményezés rendszerének. Ennek kidolgozásához javasoljuk szeptemberben egy munkacsoport felállítását, melyben a HÖK, az oktatók és egy független szakértő is részt vesz.

A holnap eredményes találkozóban bízva üdvözöljük,

Balla Csönge

Sándor János Vasco

Thury Lili

Varga Anna Gizella

A PATENT Jogvédő Egyesület észrevételei a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezett Etikai Kódexe kapcsán

2017. március 31.

 

Az e dokumentumot jegyző független civil szervezet több, mint egy évtizede foglalkozik a nők elleni erőszak áldozatainak közvetlen segítésével, az e területen folyó jogfejlesztéssel, az áldozatok jogi képviseletével, illetve a nők társadalmi egyenlőségét elősegítő közpolitikai ajánlások megfogalmazásával. E tevékenységén belül több felsőoktatási intézmény számára nyújtott korábban szakmai segítséget a női hallgatókat, alkalmazottakat érő zaklatással, visszaélésekkel szembeni védelmet biztosító normatív és intézményi keret létrehozásában. Valamennyi általunk megfogalmazott javaslat hátterében az áldozatok tényleges védelmének elsődlegessége áll, mely alapvető koncepcionális megközelítés minden, a nők elleni erőszakot elszenvedők segítésére, támogatására születő jogintézményhez.

Ennek értelmében a tervezett kódexet csupán ebből a szempontból véleményezzük, az nem minősül teljes körű szakmai észrevételezésnek.

Mindenekelőtt leszögezzük, hogy üdvözlendőnek tartjuk, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem egy etikai kódex kidolgozásába kezdett, mely példamutató intézkedés az intézmény falain belüli visszaélések visszaszorítására. Ugyanakkor sajnálattal konstatáltuk, hogy a véleményezésre kiküldött anyag sokkal inkább tükrözi az oktatók, mint a hallgatók szempontjait. Ennek egyik indoka lehet, hogy az annak kidolgozásával megbízott 8 tagú munkacsoportban pusztán 2 tag volt a hallgatók delegáltja.

Az etikai kódexek akkor tudják hatékonyan és eredményesen betölteni funkciójukat, ha megfelelő hivatkozási alapot biztosítanak a hatalmi visszaélésekkel szemben. Meglátásunk szerint a jelen dokumentum a többnyire általános és elvi szintű morális-etikai alapvetéseivel nem ad kellő fogódzót a tényleges sérelmet elszenvedettek számára.

Noha tudomásunk szerint a most megszületett szabályzat létrejöttét az egyik volt hallgató diplomamunkája által felvetett probléma, nevesül a női hallgatóknak az oktatóktól elszenvedett szexuális zaklatása motiválta, erre a problémakörre a kódex csak felületesen, érintőlegesen és formális említés szintjén tér ki, így nem alkalmas az esetek hatékony kezelésére. Ezért javasoljuk, hogy erre a célzott témakörre egy speciális, csak e problémára koncentráló protokoll is kerüljön kidolgozásra.

Fenti általános megállapítások előre bocsátásával az alábbi részletes észrevételeket tesszük:

1. Az Általános magatartási szabályok között az Egyetem hírnevének megőrzésére vonatkozó előírás annyira nélkülöz minden konkrétumot, hogy emiatt jogalapot teremthet az Egyetem vezetését/döntéshozóit/oktatóit célzó kritikát gyakorló személlyel szembeni fellépéshez. Erre feltétlen ki kell térni, hogy az egyetemmel való lojalitás elve ne korlátozza a jogos kritika lehetőségét.
2. Az Általános magatartási szabályok 5) pontja nagyon helyesen rögzíti a tanár-hallgató közti hierarchikus viszonyt. Mivel egyetlen párkapcsolat létrejötte sem elkerülhetetlen, így szükségtelennek, és az eredeti tiltást kilúgozó hatásúnak ítéljük meg az ezt felpuhító engedményt tartalmazó második mondatot.
3. Az Összeférhetetlenségi szabályokat tartalmazó VI/8) pont éppen a hallgatóval fennálló szerelmi/intim/bensőséges kapcsolatot hagyja ki a felsorolásból.
4. Az Összeférhetetlenségi szabályok közt feltüntetett VI/10) olyan szubjektív elemeket tartalmaz, melyek végrehajthatatlanná teszik ezt az előírást. Ezért javasoljuk, hogy az oktató minden további feltétel bekövetkezte nélkül köteles legyen a kialakult viszony tényét jelezni munkahelyi felettesének. E helyütt megjegyezzük, hogy tekintettel arra, hogy a párkapcsolat nem került önálló definiálásra a kódexben, a párkapcsolatra vonatkozó előírások terjedjenek ki valamennyi tartós vagy eseti, érzelmi vagy testi, rendszeres vagy rendszertelen, konszenzusos vagy egyoldalú kapcsolatra egyaránt.
5. Az oktatói tevékenységgel összefüggő etikai elvárások VI/16/d) pontot célszerűnek látjuk kiegészíteni valamennyi olyan helyzetre, ahol előfordulhat az oktató és hallgató négyszemközti együttes jelenléte, pl. konzultáció, megbeszélés
6. Az oktatói tevékenységgel összefüggő etikai elvárások közül teljes mértékben hiányzik az oktatóval függelmi/hatalmi/befolyási viszonyban álló személyek testi/szexuális integritásának, emberi jogainak tiszteletben tartása, továbbá, hogy az etikai elvárások mind az Egyetem falain belül, mind azon kívül egyaránt terhelik.
7. VII/1) pontban rögzített hallgatói etikai jogosultságok meglehetősen szűkre lettek szabva. Többek közt nem szerepel az sem, hogy az Egyetem biztosítja a zaklatással, visszaéléssel szembeni védelmet, emberi méltóságának, szexuális és testi integritásának tiszteletben tartását.
8. VIII/1) pontban érdemesnek látjuk nevesítve is kiemelni a nemi identitás mellett a szexuális orientációt is.
9. A VIII. alfejezetben definiált munkahelyi (vagy szexuális) zaklatás meghatározást hiányosnak tartjuk. A rendszeres és tartós zavarás mellett a súlyos elkövetés is a felsoroláshoz tartozik, különben nem büntethető a zaklatás azon módozata, amikor az elkövető nem rendszeresen vagy hosszú időn keresztül, időben visszatérő jelleggel, ugyanakkor egyszeri alkalommal ám súlyos formában lehetetleníti el az áldozat életét. Törölni javasoljuk a definícióból az elkövető céljának meghatározását, ugyanis a zaklatónak nem célja, hanem egyik eszköze a félelemkeltés/megszégyenítés/önkényes beavatkozás. A zaklatás célja, hogy az áldozat felett hatalmat gyakoroljon, azt megszerezze, visszaszerezze, közvetlenül pedig a legtöbb esetben az, hogy a sértettet bele(vissza)kényszerítse egy olyan kapcsolatba, amit ő nem akar, vagy megtorolja rajta, hogy nem lépett bele vagy megszakított egy ilyen kapcsolatot. A jelen megfogalmazás aggályos egyrészt abból a szempontból, hogy az áldozatra gyakorolt hatás helyett azt vizsgálja, hogy mi volt az elkövető szándéka, másrészről pedig sok zaklatónak meggyőződése, hogy nem félelemkeltésből/megszégyenítésből/önkényes beavatkozásból követi el a cselekményét, sokkal inkább azt jópofának, trendinek, vagy megszokottnak tartja, így nem azonosítja azt jogsértésként.
10. Az Etikai Bizottság IX/4) pontban rögzített összetétele nem biztosítja az oktatók által elkövetett hatalmi (szexuális) visszaélések elfogulatlan kivizsgálását, tekintettel arra, hogy oktatói többséget biztosít. Azokban az esetekben, amikor az etikai vétségek jellemzően hatalommal való visszaélésben jelennek meg kifejezetten kontraproduktív a hatalom birtokosait megjelenítő csoport képviselői számára többséget biztosítani, már ha a cél a jogsértések felderítése és szankcionálása. Ez a megoldás továbbra sem teremti meg azt a bizalmi alapot, mely a hallgatókat motiválni fogja etikai eljárások megindítására. Javasoljuk az Etikai Bizottságban a hallgatói többség megteremtését, továbbá szakmai civil szervezet képviselőjének bevonását az eljárásba. A IX/5) pont nem rögzíti a 3 fős Etikai Bizottság összetételét. Javasoljuk az Etikai Bizottság tagjai számára kötelező emberi jogi képzés előírását, külön figyelemmel a nőket érő erőszak jelenségére – a témával foglalkozó civil szakmai szervezetek bevonásával. Egy olyan számtalan formában manifesztálódó, változó és jellemzően csak folyamatában megragadható jelenséget, mint a zaklatás a Kódex csak korlátozottan képes teljes egészében lefedni, ezért kiemelt szerepet kapnak annak működtetői, az Etikai Bizottság tagjai, akik az egyes ügyek eseti jellegzetességeit képesek lefordítani a normaszövegre. Az eredményes jogalkalmazás, s ezáltal a zaklatás elszenvedőinek hatékony jogvédelme megkívánja, hogy a bizottsági tagok naprakész, emberi jogi alapokon nyugvó, a nemzetközi dokumentumokban is lefektetett ismeretekre tegyenek szert. A IX/7) pont már tanácsról tesz említést, mely nem kerül definiálásra.
11. Az Etikai Kódexet sértő magatartás bejelentése feltételezi, hogy az Egyetem polgárai számára ismert legyen az Etikai Bizottság személyi összetétele. Erre azonban a Kódex nem tér ki, hogy hogyan fog megtörténni.
12. Törölni javasoljuk a IX/12) pontot, mely kizárná az eljárás lefolytatását névtelen bejelentés alapján. A névtelen kezdeményezés önmagában nem zárja ki az igazságos eljárást, megítélésünk szerint a hamis vád, illetve a következő pontban kifejtett rosszhiszemű, megtévesztő bejelentés szankcionálásával kellő mértékben ki van védve, hogy valaki alaptalanul indítson etikai eljárást. Megjegyezzük, a gyermekvédelmi törvény kifejezetten bátorítja a névtelen bejelentéseket gyermekbántalmazás esetében.
13. A IX/21-23) pontban szabályozott mediációs eljárás nem alkalmas a hierarchikus viszonyban állók közti viták rendezésére. A Kódexben erre utalni kell, jelezve, hogy kizárt a mediációs eljárás mindazon esetekben, ahol a panaszos és a panaszolt között függő/hatalmi/befolyási helyzet áll fenn, és kifejezetten tilos azokban az eljárásokban, ahol a panaszos hallgató, a panaszolt pedig oktató.

 

Végezetül hangsúlyozzuk, hogy az új Kódex elfogadása fokozottan felveti a zaklatás, hatalommal visszaélés, szexuális abúzus, nők elleni erőszak témájával kapcsolatos ismeretterjesztés, hallgatók jogtudatosításának, oktatók képzésének szükségét. Továbbra is felajánljuk e körben szervezetünk együttműködését az Egyetem vezetésének!

Bízunk benne, hogy fentiekben kifejtett észrevételeinket az Egyetem hasznosnak találja, s azokat figyelembe veszi az Etikai Kódex véglegesítése során!

Budapest, 2017. március 31.

PATENT Jogvédő Egyesület

www.patent.org.hu 

Összefoglaló a találkozóról:

1. Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza felelősségre vonta a Rektor Asszonyt, hogy a nyáron megbeszélt közös munkához nem tartotta magát, és nem jelezte a megváltozott szándékát sem. A Rektor Asszony elismerte, szólnia kellett volna Spornznak, hogy nem vele együtt kívánják megoldani az egyetemen tapasztalható szexuális visszaélések kezelésére irányuló feladatokat.

A nőjogi szakértő mellőzésére a következő magyarázatokat kaptuk:

• Több egyetem szakértőivel konzultálva arra jutottak, hogy bármiféle hallgatói fórum, vagy más lépés előtt először szükség van egy új Kódex kidolgozására, hogy legyen egy alap, amelyből ki lehet indulni, amelyről lehet majd beszélni.
• Az Etikai Kódex munkacsoport tagjait a Szenátus fogadta el, melyet a március 17-ei levelében is megírt Csanádi. Idézet a levélből: "Szeptember óta több szakértővel és más egyetemek specialistáival lefolytatott konzultáció után döntöttünk úgy, hogy a kérdést a Szenátus elé tárjuk, s Etikai Kódex kidolgozását határoztuk el a november 6. szenátusi ülésen."

2. A megbeszélésen újra elhangzott, hogy Eperjesi Ágnes, a munkacsoport vezetője a Kódex szövegtervezetét kiküldte Spronz Júliának, és várják a szakértői véleményezését. Kérdésünkre, hogy Spronz kiegészítései miképpen kerülnek majd bele a szövegbe, nem kaptunk egyértelmű választ.

A Rektor Asszony először azt közölte, hogy a kiegészítéseket a Szenátus fogja megvitatni. Eperjesi Ágnes viszont később azt mondta, hogy a megjegyzések először a munkacsoport elé kerülnek, ők bírálják el, hogy mely részeket emelik be a Kódexbe, majd ez az új szövegterv kerül áprilisban a Szenátus elé elfogadásra. Akármelyik opció is lép majd életbe, problémásnak látjuk, hogy egy független szakértői vélemény olyan ügymenettel módosíthatja csak a szöveget, amelyben többségében oktatók hozzák a döntéseket.

A Kódex véleményezésének lehetősége felénk is elhangzott újra, hogy kritikai észrevételeinkkel, javaslatainkkal szóljunk hozzá a szövegtervezethez. Elmondtuk, hogy mi a Rektor Asszonnyal folytatott levelezésünkben már kifejtettük ezeket [azt, hogy szerintünk független szakértők bevonására lenne szükség a Kódex véglegesítéséhez, valamint a probléma szintén szakértők általi feltárására]. Erre azt kaptuk válaszul, hogy most nem a formai, hanem a tartalmi meglátásainkra lennének kíváncsiak.

3.  A fent megemlített egyetemek és szakértők pontos kilétére többször rákérdeztünk, de nem kaptunk érdemi választ.

4. Kérdésünkre, hogy a Kódexet kidolgozó munkacsoportba elviekben bekerülhetett-e volna intézménytől független szakértő, a válasz igen volt – de ez nem történt meg. [Ebből arra a következtetünk, hogy nem volt valós szándék intézménytől független szakértő bevonására.]

5. Kiderült, hogy az eddigi tervekkel szemben a március végére összehívott Szenátusi ülésen még nem elfogadásra, csak bemutatásra tárják a Szenátus elé a Kódexet. A beérkezett – főleg tanári – vélemények ugyanis rávilágítottak több hibára, ami kiigazításra szorul.

6. Eperjesi Ágnes megjegyezte, hogy ez a döntésük, miszerint a Kódex elfogadását el kell halasztani, a mi fellépésünk eredménye.

7. Kérdésünkön, hogy miért nem volt transzparens a munkafolyamat, a jelenlévők nagyon csodálkoztak, véleményük szerint az, hogy a hallgatók értesítve legyenek erről a munkáról a HÖK feladata lett volna. Ők nem tudták, hogy ez az információ nem jutott el az egyetem hallgatóihoz.

8. A kérdésünkre, hogy hogyan került az Etikai Kódexet kidolgozó munkacsoportba olyan ember, akinek tudomása van a tanszékén zajló tanári túlkapásokról, és tétlenségével “asszisztál” azokhoz, nem kaptunk érdemben választ.

9. Kérdésünkre, hogy miért nem lett a tervezőgrafika szakról egy hallgató sem bevonva a közös munkába, hiszen itt már napvilágra került egyes tanárok hatalmi visszaélése, a válaszuk az volt, hogy a HÖK-ből képviselte két hallgató az egyetemen tanulókat. Kérdésünkre, hogy miért nem vontak be több hallgatót, hogy esetleg ugyanannyi hallgató, és ugyanannyi oktató dolgozhasson a munkacsoportban, azt a választ kaptuk, hogy ez elviekben lehetséges lett volna, de nem merült fel.

10. A Rektor Asszonynak kiküldött – és többek között a nyílt levélben is szereplő – javaslatainkról nem maradt időnk tárgyalni. Ezért április 4-ére újabb találkozót egyeztettünk a Rektor Asszonnyal. 

A találkozón jelen volt Csanádi Judit, rektor; Csejdy Réka, kommunikációs vezető; Eperjesi Ágnes, Etikai Kódex munkacsoport vezető; László Eleonóra, Kancellári Hivatal - jogi referens; Losonczi Júlia, rektori kabinetvezető; Spronz Júlia, Patent Egyesület, nőjogi szakértő; Balla Csönge, tervezőgrafikus hallgató; Sándor János Vasco, festő hallgató; Thury Lili, tervezőgrafikus hallgató, Varga Anna Gizella, végzett tervezőgrafikus.

Tisztelt Csanádi Judit Rektor Asszony!

Köszönjük szépen a válaszát.

Az Etikai Kódex hallgatók általi véleményezésével kapcsolatos aggályainkat előző levelünkben részletesen kifejtettük.

Továbbra is úgy látjuk, hogy a kódex véglegesítését független szakértők által kidolgozott problémafeltáró beszélgetéseknek kellene megelőznie. Úgy gondoljuk, ez a lépés jelentené azt, hogy az egyetem vezetősége szembenéz a hallgatók gondjaival. Sokkal támogatóbb intézkedésnek éreznénk, ha jogi szövegek értelmezése helyett – mely véleményünk szerint az intézménytől független szakértők feladata  – teret kapnánk arra, hogy szakértők segítségével elmondhassuk, milyen visszaéléseket tapasztalunk nap mint nap az egyetemen.

Többek között a nyílt levelünkben megfogalmazott szempontokat tartjuk változatlanul a legfontosabb lépéseknek:

• Szükség van a probléma feltárására szakértők bevonásával
• Szükség van a protokoll a fenti feltárás eredményeihez igazodó kiegészítésére / módosítására szakértők bevonásával
• Szükség van oktatóink képzésére a hatalmi helyzettel járó felelősség, a tanári szerepkör határainak, valamint a tanári pozícióval járó feladatok és kötelességek tisztázása érdekében
• Szükség van tanárainknak érzékenyítő képzések megtartására a különböző társadalmi csoportok vallásra, nemre, szexuális irányultságra, gazdasági helyzetre, életkorra, etnikumra, nemzetiségre, politikai meggyőződésre való tekintet nélküli tiszteletben tartásáról
• Szükség van az oktatók hallgatói véleményezésének – a feljelentéseken kívüli – működő rendszerének is kialakítására

Bízva abban, hogy a személyes találkozón sikerül a véleményeinket egymáshoz közelíteni, a március 27-i időpontot tisztelettel köszönjük.

Üdvözlettel,

Balla Csönge

Sándor János Vasco

Thury Lili

Varga Anna Gizella

Kedves Balla Csönge, Sándor János Vasco, Thury Lili és Varga Anna Gizella!

Köszönöm levelüket.

Meggyőződésem, hogy az Etikai Kódex elfogadása meghatározó alapot jelent a problémák kezelésében, ezért sarkalatos fontosságú hogy a következő Szenátus, az Egyetem demokratikus képviseleti intézménye, tárgyalhassa.

Ezt szem előtt tartva kérem, hogy az előző levelemben jelzett véleményezési határidőig, 2017. március 24-én 12 óráig küldjék meg észrevételeiket.

A reményeim szerint  elfogadásra kerülő Etikai Kódex alapot jelent arra, hogy tovább finomíthassuk  a szöveget, akár több alkalommal is.

Az Etikai Kódex elfogadása lefektet egy olyan működőképes és konszenzusos keretet, amely a további finomítási javaslatokat befogadni képes.

Természetesen március 27-én, a Spronz Júliával egyeztetett időpontban szeretettel várom Önöket.

Üdvözlettel,

Csanádi Judit

rektor

Tisztelt Csanádi Judit Rektor Asszony!

Köszönjük a válaszát és együttműködését!

Örömmel láttuk, hogy az etikai kódex szövegtervét megosztották az egyetem polgáraival. Meglátásunk szerint számos előremutató elem került a szövegbe. Ugyanakkor azt gondoljuk, több időre lenne szükség a hallgatóknak és az oktatóknak a véleményezésre, valamint nem világos számunkra, hogy a véleményezések miképpen kerülnek majd megvitatásra, és mennyiben jelenthetnek valós változtatásokat a kódexen.

Támogatjuk a kódex létrehozására tett eddigi erőfeszítéseket, és úgy gondoljuk, hogy a kódex majdani elfogadása jelentős előrelépés lesz az egyetemünk számára. De úgy véljük, hogy a kódex kidolgozásán történt eddigi munkát fontos lenne megerősíteni egyrészt szakértői részről, másrészt a probléma mélyebb megismerésével, hogy a kódex valóban az előforduló visszásságokra reagáljon.

Ugyanis úgy gondoljuk, az egyik legfontosabb lépés kimaradt a kódex megírása előtt: a probléma teljeskörű, független szakértők általi feltárása. Ezek felkutatására léteznek szakszerű módszerek, az ELTE-n már hazai példát is láthatunk. Mivel az egyetem tanszékei különböző oktatási mechanizmussal működnek, ezért más-más jellegű a problémákkal találkozhatunk ezekben a rendszerekben, mindennek az alapos vizsgálatára is szükség lenne.

Mivel ez a lépés kimaradt, valamint ezidáig a kódex sem lett független szakértők által felülvizsgálva, szeretnénk kérni a T. Rektor Asszonyt, hogy halassza el a kódex jelenlegi formában való elfogadását.

Úgy gondoljuk, hogy egy megfelelő eljárásrend kidolgozása, valamint a problémák kielégítő kezelése (szervezetfejlesztők, közösségépítők bevonása) egy hosszabb és sok munkát igénylő folyamat. Ahhoz a későbbiekben elfogadásra kerülő kódex ne csak egy írott szabálykönyv legyen, hanem valóban szerves részévé válhasson az egyetem hétköznapjainak, sok egyéb lépésre is szükség van.

Javaslataink:

1. Szükség van a probléma feltárására szakértők bevonásával
2. Szükség van a protokoll a fenti feltárás eredményeihez igazodó kiegészítésére / módosítására szakértők bevonásával
3. Szükség van oktatóink képzésére a hatalmi helyzettel járó felelősség, a tanári szerepkör határainak, valamint a tanári pozícióval járó feladatok és kötelességek tisztázása érdekében
4. Szükség van tanárainknak érzékenyítő képzések megtartására a különböző társadalmi csoportok vallásra, nemre, szexuális irányultságra, gazdasági helyzetre, életkorra, etnikumra, nemzetiségre, politikai meggyőződésre való tekintet nélküli tiszteletben tartásáról
5. Szükség van az oktatók hallgatói véleményezésének – a feljelentéseken kívüli – működő rendszerének is kialakítására

A javaslataink nem teljeskörűek, hiszen mi nem látjuk át az összes hallgatói tapasztalatot. Az első pontban megnevezett feltárás ezen igényeket is felszínre hozhatja.

A Rektor Asszony által a levél átadására felajánlott 24-i időpontnak nem tudunk eleget tenni, mert szeretnénk az aláírásgyűjtést a tervezett ideig folytatni, és tartani a március 31-i lezárásnak a tervét. Ezért kérjük, ajánljon egy alkalmas időpontot egy későbbi napon!

Ezzel szemben a Spronz Júliának és Varga Anna Gizellának felkínált március 27-i egyeztetésen a levél aláírói közül többen is részt vennénk, hogy a fentiekről egyeztessünk, megállapodásra jussunk, és azoknak írásbeli garanciáit lefektessük.

Hogy a nyilvánosság továbbra is követhesse az ügyet, ezen levelünket, valamint a Rektor Asszony elkövetkező válaszát is publikáljuk az erre a célra létrehozott blogunkon.

További együttműködését előre is köszönjük, bízunk a konstruktív párbeszédben, támogatásában, és abban, hogy a közös gondolkodás eredményeképp az Egyetem polgárai egy egyedülállóan, iránymutatóan progresszív közösség részeivé válhatnak.

Köszönettel,

Balla Csönge

Sándor János Vasco

Thury Lili

Varga Anna Gizella