A március 27-i találkozón nem jutottunk el a javaslataink érdemi megtárgyalásához, de megtudtuk, hogy az új Etikai Kódex március végén tervezett elfogadását elhalasztották a beérkezett, a szöveg tartalmára vonatkozó kritikák miatt. Azt, hogy a Kódex március 20-án kiküldésre került az egyetem polgárainak, valamint hogy a jelenlegi – véleményünk szerint kidolgozatlan és szakszerűtlen – formájában még nem került sor az elfogadására, a nyílt levél, és az aláírók nyomásgyakorlásának az eredménye. [A Kódex jelenlegi formájával kapcsolatos aggályainkat a Rektor Asszonynak írt március 22-i levelünkben részletezzük.]
Az aláírásokat továbbra is gyűjtjük! Április 4-én újra találkozunk Csanádi Judittal, annak reményében, hogy megegyezésre tudunk jutni a javaslatainkkal kapcsolatban, melyeket a Kódex szakszerű kidolgozásán kívül még szükségesnek tartunk.
Összefoglaló a találkozóról:
1. Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza felelősségre vonta a Rektor Asszonyt, hogy a nyáron megbeszélt közös munkához nem tartotta magát, és nem jelezte a megváltozott szándékát sem. A Rektor Asszony elismerte, szólnia kellett volna Spornznak, hogy nem vele együtt kívánják megoldani az egyetemen tapasztalható szexuális visszaélések kezelésére irányuló feladatokat.
A nőjogi szakértő mellőzésére a következő magyarázatokat kaptuk:
- Több egyetem szakértőivel konzultálva arra jutottak, hogy bármiféle hallgatói fórum, vagy más lépés előtt először szükség van egy új Kódex kidolgozására, hogy legyen egy alap, amelyből ki lehet indulni, amelyről lehet majd beszélni.
- Az Etikai Kódex munkacsoport tagjait a Szenátus fogadta el, melyet a március 17-ei levelében is megírt Csanádi. Idézet a levélből: "Szeptember óta több szakértővel és más egyetemek specialistáival lefolytatott konzultáció után döntöttünk úgy, hogy a kérdést a Szenátus elé tárjuk, s Etikai Kódex kidolgozását határoztuk el a november 6. szenátusi ülésen."
2. A megbeszélésen újra elhangzott, hogy Eperjesi Ágnes, a munkacsoport vezetője a Kódex szövegtervezetét kiküldte Spronz Júliának, és várják a szakértői véleményezését. Kérdésünkre, hogy Spronz kiegészítései miképpen kerülnek majd bele a szövegbe, nem kaptunk egyértelmű választ.
A Rektor Asszony először azt közölte, hogy a kiegészítéseket a Szenátus fogja megvitatni. Eperjesi Ágnes viszont később azt mondta, hogy a megjegyzések először a munkacsoport elé kerülnek, ők bírálják el, hogy mely részeket emelik be a Kódexbe, majd ez az új szövegterv kerül áprilisban a Szenátus elé elfogadásra. Akármelyik opció is lép majd életbe, problémásnak látjuk, hogy egy független szakértői vélemény olyan ügymenettel módosíthatja csak a szöveget, amelyben többségében oktatók hozzák a döntéseket.
A Kódex véleményezésének lehetősége felénk is elhangzott újra, hogy kritikai észrevételeinkkel, javaslatainkkal szóljunk hozzá a szövegtervezethez. Elmondtuk, hogy mi a Rektor Asszonnyal folytatott levelezésünkben már kifejtettük ezeket [azt, hogy szerintünk független szakértők bevonására lenne szükség a Kódex véglegesítéséhez, valamint a probléma szintén szakértők általi feltárására]. Erre azt kaptuk válaszul, hogy most nem a formai, hanem a tartalmi meglátásainkra lennének kíváncsiak.
3. A fent megemlített egyetemek és szakértők pontos kilétére többször rákérdeztünk, de nem kaptunk érdemi választ.
4. Kérdésünkre, hogy a Kódexet kidolgozó munkacsoportba elviekben bekerülhetett-e volna intézménytől független szakértő, a válasz igen volt – de ez nem történt meg. [Ebből arra a következtetünk, hogy nem volt valós szándék intézménytől független szakértő bevonására.]
5. Kiderült, hogy az eddigi tervekkel szemben a március végére összehívott Szenátusi ülésen még nem elfogadásra, csak bemutatásra tárják a Szenátus elé a Kódexet. A beérkezett – főleg tanári – vélemények ugyanis rávilágítottak több hibára, ami kiigazításra szorul.
6. Eperjesi Ágnes megjegyezte, hogy ez a döntésük, miszerint a Kódex elfogadását el kell halasztani, a mi fellépésünk eredménye.
7. Kérdésünkön, hogy miért nem volt transzparens a munkafolyamat, a jelenlévők nagyon csodálkoztak, véleményük szerint az, hogy a hallgatók értesítve legyenek erről a munkáról a HÖK feladata lett volna. Ők nem tudták, hogy ez az információ nem jutott el az egyetem hallgatóihoz.
8. A kérdésünkre, hogy hogyan került az Etikai Kódexet kidolgozó munkacsoportba olyan ember, akinek tudomása van a tanszékén zajló tanári túlkapásokról, és tétlenségével “asszisztál” azokhoz, nem kaptunk érdemben választ.
9. Kérdésünkre, hogy miért nem lett a tervezőgrafika szakról egy hallgató sem bevonva a közös munkába, hiszen itt már napvilágra került egyes tanárok hatalmi visszaélése, a válaszuk az volt, hogy a HÖK-ből képviselte két hallgató az egyetemen tanulókat. Kérdésünkre, hogy miért nem vontak be több hallgatót, hogy esetleg ugyanannyi hallgató, és ugyanannyi oktató dolgozhasson a munkacsoportban, azt a választ kaptuk, hogy ez elviekben lehetséges lett volna, de nem merült fel.
10. A Rektor Asszonynak kiküldött – és többek között a nyílt levélben is szereplő – javaslatainkról nem maradt időnk tárgyalni. Ezért április 4-ére újabb találkozót egyeztettünk a Rektor Asszonnyal.
A találkozón jelen volt Csanádi Judit, rektor; Csejdy Réka, kommunikációs vezető; Eperjesi Ágnes, Etikai Kódex munkacsoport vezető; László Eleonóra, Kancellári Hivatal - jogi referens; Losonczi Júlia, rektori kabinetvezető; Spronz Júlia, Patent Egyesület, nőjogi szakértő; Balla Csönge, tervezőgrafikus hallgató; Sándor János Vasco, festő hallgató; Thury Lili, tervezőgrafikus hallgató, Varga Anna Gizella, végzett tervezőgrafikus.
